Olyan gyorsan változik az ember véleménye önmagáról,hogy az félelmetes. Nem elég az,hogy magammal sem vagyok megelégedve, még, hogy az igazat megmondjam, vissza is hallom mástól. Mégpedig 2 napból 2-szer a párom családja rombolta földig az amúgy sem létező önbizalmamat. De most azt hiszem végleg. Nem is tudom mióta nem éreztem ilyet.Most képes lennék falnak menni. Tegnap, ahogyan hazaértünk rögtön ennem kellett valamit,mert egésznap nem ettem. Kis hagymás krumplipüré egy kis tejszínes hússal. egy adag maradt, azt ketten ettük meg. Ahogyan kinyitottam a mikrót a megmelegedett kajával ,a barátom bátyja fennhangon, vicceskedve rám kiabált,hogy állandóan eszel! Megszeppenve mondtam neki, hogy de most eszek csak, mert egész nap nem ettem. Mire ő gúnyosan : Aha,március 16.-a óta folyamatosan eszel...
A sírógörcs határán ültem le a kajával a nappaliba, mire a másik bátyj : Virág te már megint eszel?? Jézusom ,mennyit eszel?? Ekkor tettem át a barátom ölébe a kaját,de olyan éhes voltam,hogy muszáj volt ennem.
A mai nap sem volt kevésbé derűs ,mondhatni az utolsó utáni csepp a pohárban.
Egész nap ettem ennyit : 10dkg pizzás Fornetti reggelire kb. fél8kor, egy sajtos stangli délben.
Majd a párom édesapja meglepően jó hangulatban volt, mikor találkoztunk, és ennek nagyon örültem ...végre:) Csak amikor köszöntem volna neki ennyit mondott : hízol cica-mica.
Baang.
Olyan letargiába kerültem, hogy szóhoz sem tudtam jutni. És most sem tudok. Igen,nem vagyok olyan vékony,mint az előző posztban közzétett utolsó képen,de na. NEM VAGYOK KÖVÉR.
De ennyi volt.
Fogyasztótabletták és Abonett ->jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése